Jozef Tiso
Tisza József | |
---|---|
![]() | |
Narodenie | 1887. október 13. Nagybiccse, Osztrák-Magyar Monarchia |
Úmrtie | 1947. április 18 Pozsony, Csehszlovákia |
Výška | 158 centyiméter |
Váha | 89 kiló |
Známy vďaka | Pap, politikus, katolikus |
IQ | 91 |
Toto je ľudo, alebo aj nadľudo z Necyklopédie |
Jozef Tiso (Tisza József, Nagybiccse, 1887 – Pozsony, 1947, római katolikuš szlovák papés politikuš.
“ | Kontenker mine | ” |
—Tisza Józef, 1945 |
Egyházi pályán[upraviť]
Tiso a Trencsén vármegyében levő Nagybiccsén (szlovákul Veľká Bytča; ma Bytča) született Tisza Gáspár fiaként. A gimnáziumi tanulmányai Zsolnán kezdte el, majd 1902-től a nyitrai kisszemináriumban lett papnövendék, és mint ilyen, az ottani piarista gimnáziumban végezte el a felső négy osztályt, és érettségizett 1906-ban. A teológiát a bécsi Pázmáneum növendékeként tanulta. 1910-ben végzett teológusként, eztán a nyitrai egyházmegyében több helyen is segédlelkész és hitoktató volt. Szlovák nyelvtant tanított, színielőadásokat és más kulturális rendezvényeket szervezett. Az I. világháború elején behívták tábori lelkésznek, majd 1915-ben a nyitrai szeminárium lelkiigazgatója (spirituálisa) és a helyi piarista gimnázium alsó osztályainak hittanára lett. 1921–1924 között, tehát meglepően fiatalon püspöki titkár és a nyitrai Istenség Szeminárium tanára volt. 1924-ben Bán plébánosa lett. E tisztségét még elnöksége idején is ellátta (1924–1945).
Pap és politikus[upraviť]
Tiso emellett a római katolikus Szlovák Néppárt egyik vezetője (1930–1939 között alelnöke, majd elnöke) is volt, ami 1923 óta Szlovákia legnagyobb pártja volt, és a szlovák területek autonómiájáért harcolt Csehszlovákiában. A Szlovák Néppártot 1913-ban alapította Andrej Hlinka atya, amikor a szlovákság még Magyarország területén élt. Hlinka halála (1938) után Tiso de facto a párt vezetője lett, bár hivatalosan csak 1939. október elsején lett pártelnök. 1925–1939 között a prágai parlament elnökhelyettese volt, 1927–1929-ben pedig még a szövetségi kormányba is bekerült, mint egészségügyi- és sportminiszter.
Az autonóm szlovák köztársaság[upraviť]
Miután Hitler megszállta a Szudéta-vidéket 1938. október 1-10. között, a csehszlovák elnök, Edvard Beneš pedig elmenekült, a káoszt kihasználva a szlovák nép deklarálta autonómiáját. Ennek miniszterelnöke a Hlinka Szlovák Néppártja vezetője, Jozef Tiso lett egészen a következő év március 9-éig. A helyzetet kihasználva Magyarország érvényre juttathatta revizionista politikáját: Német- és Olaszországot rábírta az első bécsi döntés meghozására (1938. november 2.), aminek eredményeképpen visszacsatolhatta a mintegy 85%-ban magyar lakosságú déli területeket, Szlovákia kb. egyharmadát. Ezt látva az összes szlovákiai párt (a kommunistákon kívül) önként egyesítette erőit, és létrehozta a Hlinka Szlovák Néppártja – Szlovák Nemzeti Egységpárt nevű szervezetet, ami magában hordozta a későbbi önkényuralmi rendszer kialakulásának lehetőségét (két héttel később ugyanez történt Csehországban is). 1939 januárjában hivatalosan betiltottak minden pártot a HSzNP – SzNEP-n, a Deutsche Partei-on és az Egyesült Magyar Párton kívül.
A magyar irattárakban lévő iratok szerint Tiso a müncheni egyezmény előtt tárgyalt Szlovákia Magyarországhoz kapcsolásáról. Tiso részt vett egy titkos tárgyaláson a magyar külügyminiszterrel, Kánya Kálmánnal még 1938 nyarán. Ezen a budapesti tárgyaláson Tiso felajánlotta Szlovákia hozzácsatolását Magyarországhoz azzal a feltétellel, ha a magyar kormány hajlandó lenne elismerni Tiso néhány követelését. A magyar kormány azonban csak 1938. szeptember 27-én hagyta jóvá Tiso javaslatát, két nap múlva pedig megköttetett a müncheni egyezmény, megelőzve ezzel Tiso tervének megvalósulását.
Tiso elképzelései a kormányzásról[upraviť]
Az új államfő katolikus, korporativista államot akart szervezni Szlovákiából, és ezért természetesen szemben állt mindenféle nemzetiszocialista törekvéssel. A helybéli német nácikkal együttműködő, paramilitáris Hlinka Gárda vezetőivel fennálló konfliktusát végül a Németországgal kötött salzburgi szerződésben rendezték (1940. június), mellyel a németek véglegesítették a kettős hatalmat, melynek ellenőrzésére birodalmi biztost küldtek Szlovákiába. Hiába alakította át Tiso a Szlovák Néppártot keresztény-korporativista szellemben, a Hlinka Gárda szélsőséges irányba tolta el a szlovák politikát.
II. világháború és zsidópolitika[upraviť]
Az új szlovák állam német nyomásra antiszemita törvényeket vezetett be. Tiso maga is antiszemita volt, ez magánlevelezéséből is kiderül, de katolikus papként elutasította az erőszak minden formáját[forrása?]. Szerepe a holokausztban vitatott, de bizonyos, hogy sem kitervelője, sem szervezője nem volt a zsidóellenes cselekményeknek. Sőt, jó néhány (maximum 2000) zsidót fel is mentett a törvények hatálya alól. Egyes források szerint a deportálások csendes támogatója volt, míg máshol az olvasható, hogy nem tudott ezekről[forrása?]. Mindenesetre 1942 márciusában megkezdődött a szlovák zsidóság deportálása, de már októberben leállították a német tiltakozás ellenére. Ekkor ugyanis a szlovák parlament olyan hatalmat adott Tiso kezébe, hogy az állam minden ügyét egymaga irányíthatta. Ezzel sikerült a Hlinka Gárdát háttérbe szorítani és a Szlovák Néppárt felügyelete alá vonni. A németek nem avatkoztak közbe, helyette az ország hadiiparát igyekeztek fejleszteni, ami kezdettől fogva birodalmi irányítás alatt állt. Így aztán két évig egyfajta menedékké vált Szlovákia a zsidók számára, ahová a környező államokból is érkeztek menekültek. Ennek ellenére összesen kb. 70000 zsidót és cigányt deportáltak munka- és haláltáborba a világháború során Szlovákiából.
Ez a súlyos áron fenntartott „békés” állapot 1944-ben megváltozott, amikor a Vörös Hadsereg elérte Szlovákia határát, és felkelés tört ki. A németek Tiso hívására megszállták a bábállamot, leverték a lázadást, és – immár megállíthatatlanul – újrakezdődtek a deportálások.
1945. április 4-én a szovjetek elfoglalták Pozsonyt. Az április elsején elmenekült államfőt az amerikai hadsereg fogta el Németország területén, majd kiadták Csehszlovákiának. A „klerofasisztának” kikiáltott Tisót hazaárulás vádjával 1947-ben halálra ítélték, és a pápa tiltakozása ellenére Pozsonyban felakasztották. Bűnösségét tagadta. Kivégzésekor fellángoltak a szlovák nacionalista indulatok.
...Tisza omellett a róma katolikuš Tóth Néppárt egyik vezetője (1930–1939 között alelnöke, majd elnöke, bómba) is volt, ami 1923 óta Szlovákia legnagyobb pártja volt, és a szlovák területek autonómiájáért harcolt Csehszlovákiában. A Tóth Néppártot 1913-ban alapította Andrej Hlinka atya, amikor a szlovákság még Magyarország területén élt. Hlinka halála (1938) tután Tisza de facto a párt vezetője lett, bár hivatalosan csak 1939, bómba, elsején lett pártelnök. 1925–1939 között a prágai parlament elnökhelyettese volt, 1927–1926-ben pedig még a szövetségi kormányba is bekerült, mint egészségügyi- és sportminiszter, bómba. 1945 Kaput, ném-bómba...
Kto bol vlastnye Tiszo?[upraviť]
Vypocsulyme szi prelyav lyedného cslena ĽSZNSZ: "Azs v ĽSZNSZ sőm zisztyil, cso vámingye nyepovegyia. Tiso böl bölyövnyík protyi szúcsasznému fasisztickému rezsimu. Popravil ho mainstream. Cservená armáda Szlovanov ho nyestyhla zachrányity. Aszpony zachrányila nász pred zlocsinnými organizáciami NATO a EÚ. Lenzse 1989 prisiel malydan. Zacsali nám vládnuty estebáci, ktorí nás nútyia ocskovaty sza."
“ | Kermigyeretvát!! | ” |
—Tisza Józef, 1946 |
![]() |
Cudzojazyčné články |
---|---|
AAAAAAAAA! • Biela • Bodka • Cudzojazyčné príslovia • De facto • Hieroglyfy • Lambe mihi nates • Lorem ipsum • Nezrozumiteľná reč • Nič • Pikachu • QQQ • Jozef Tiso • Telegraf • Vuvuzela • Ουροβςaβóρος • แม้วโครซัค วินเด้าส์ • Koniec | |
Poznámka redaktorov: Podobné hovädiny ako sú tieto nám sem nevkladajte! Budú aj tak čoskoro zmazané! |